Steva oldala

Nagyon szomorú

Meghalt Schoep

Bár itthon nyoma sincs a dolognak, és mintha nem is történt volna semmi, legalább ebben a formában hadd rójam le...

Bezzeg ugye, amikor a szenzációról kellett beszámolni... A képről, ami pár nap alatt több tízezer lájkot és megosztást szerzett a Facebookon, amit telefonon és ímélen küldözgettek egymásnak az emberek, mert annyira megható volt. Egy képet egy férfiről, aki idős, súlyos beteg (artritiszben szenvedő) kutyáját minden áldott nap lecipelte a közelükben lévő tóhoz, mert a kutya fájdalmai csak a vízben enyhültek.

Egy jó fotós, jó érzékkel, jó pillanatban lencsevégre kapta a párost és innen indult Schoep (a kutya) és John (a gazdi) története. Én is ekkor bukkantam rájuk, természetesen egy FB-megosztást követően, és onnantól kezdve, ha nem is minden nap, de igyekeztem nyomon követni a sorsukat.

Együtt örültem Johnnal (akit hű kutyája, és talán egyetlen legjobb barátja az öngyilkosságból is képes volt visszafordítani) amikor Schoep-öt ultramodern technikával kezdték kezelni. Boldog voltam, amikor John a kutyus állapotának javulásáról számolt be és örült a szívem akkor is, amikor arról olvastam, hogyan készülnek együtt Schoep 20.(!) születésnapjára.

A világ talán egyik leghűségesebb, és legkitartóbb négylábúja három napja ment el. Csendben. Igen, a leghűségesebb, és a legkitartóbb, még úgy is, hogy olyasvalaki vagyok, akinek már volt egy KUTYÁJA. Így, csupa nagybetűvel. Mert, aki egy kicsit is ismeri ezt a barátságot, az tudja, hogy ez igazán rendkívüli volt. Egy a millióból.

Minden kutya mennybe megy, Schoep. Nyugodj, békében.